...így leírom ami éppen eszembe jut.
Nagy szerencse, hogy a szerelemnek árnyalatai vannak, a perzselő-egymás nélkül nem élős szerelem és az elhidegülés között széles a skála. Amíg meg nem éljük, mind a perzselést vágyjuk, de amint megvolt, rájövünk, hogy "takaréklángon" sokkal jobban figyelünk egymásra, előtérbe kerül a jellem, maga az ember.
A fogyasztói társadalommal együtt divatba jött a kapcsolatok tömegcikké válása. Ha megunod, vagy probléma üti fel a fejét, hát csak összegyűröd és kidobod, mint egy kiolvasott újságot. Ez szerintem nem más, mint menekülés a probléma elől. Egyszer úgyis szembe kell nézni vele.
Nem tudok többet írni, nem megy. Csípi a szemem a könny.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.