HTML

Vándorlásaim

Országutak, a lélek útjai, útkeresés, útbaigazítás. Utazásom a NagyVilágban.

Címkék

álom (2) budapest (3) cannes (1) coelho (2) éjszaka (2) érzem (12) fehér (4) film (1) freiburg (1) haruki (1) könyv (8) leo (3) magány (2) marci (1) merle (1) mika (1) murakami (1) omen (1) pillanat (2) próza (1) sors (1) szmogriadó (2) utak (1) utazás (3) vers (2) woody (1) Címkefelhő

Friss topikok

  • Csigababa: Egy kis öröm az ürömben: kb egy héttel az eset után kapom az iwiw üzenetet: egy kedves jóakaró meg... (2010.01.02. 23:43) Meglopva
  • Csigababa: @Mika:): Szia! :) Köszi a kommentet! Valóban, nem számít, hogy kihez/mihez vonzódik, egy egyénisé... (2009.10.29. 15:45) Mika
  • Csigababa: Gratulálok! :) A miénk még csak most épül-szépül, karosszériást keresünk éppen. Hobbi? :) (2009.03.15. 12:33) OT
  • Csigababa: Büszkén jelentem, 6 pipa! ;) (2009.01.09. 16:25) Lista holnapra
  • Csigababa: Tessék, most már lehet "kommentezni", Mindenkinek! :P (2008.10.26. 12:14) Oldtimer Show

Linkblog

2009.01.20. 21:05 Csigababa

Nagyon

 Sokszor érezzük azt, hogy csak arra vágyunk, hogy tényleg, igazán és NAGYON boldogok legyünk. Hogy leírhassuk BOLDOGSÁG, így, csupa nagybetűvel.

 Én most BOLDOG vagyok, igen, nagybetűvel, mégis olyan furcsának érzem ezt az egészet. Valahogy nem természetes, mert nem kellene boldognak lennem. Egy cseppet sem. Najó, egy cseppet talán, mert sok vizsgám sikerült és mert végre van célom. De a magánéletem egy kisebb csőd, a LEOban sem látom át úgy a helyzetet, ahogy szeretném és a sulin is lenne mit javítani. Mégis, nem tudom levakarni a mosolyt az arcomról, nem tudom kiölni az optimizmust a szememből. Kívülről magabiztosnak látszom, de belül egy nagy kérdőjel vagyok. Mégis, mindez olyan jól sikerül, hogy sokszor magam is elhiszem, boldog vagyok, és magabiztos, mert sorra megyek át olyan vizsgákon, amelyekre enyhe szóval élve is lehetett volna még mit tanulni.

 Néha szinte vágyom, hogy elkapjon a jóleső szomorúság, hogy kicsit összeessek, de nem megy. Talán, mert belül, leges-legbelül tudom, hogy most nem tehetem meg. Mert nem lenne, aki felkarol. Hanem inkább nekem kell mások hóna alá nyúlni, vérző szívvel bizonygatni, hogy jön még a tavasz. Hittel hirdetni a boldogságot.

 Úgy érzem, Valaki a lelkembe költözött, onnan segít és irányít, vezetget. Ha Ő nem lenne, már a padlón hevernék. De Ő létezik és miatta vagyok képes minden rosszban meglátni a legkisebb jót is, és Általa képes vagyok ezt a jót megmutatni másoknak is. Hinnétek, vagy sem, ez csak még boldogabbá tesz.

 

 Jut is eszembe, újra utazom. Pontosabban két utazás is kilátásban van. Egy "csak" Győrbe a hétvégén, LEOs focikupa lesz, ott fogok sikítva szurkolni. Aztán már csak két hét és Ausztriába visz majd a sors, egy rövid, szintén LEOs hétvégére. Várom már, tűkön ülök. Mindezek közben készülődök egy harmadik nagy utazásra, ahová végre csak magam megyek, magam miatt, egyedül. Egy általam választott úton. Fordítok egyet az életemen, úgy határoztam, és talán, lelkem nemes lakójával karöltve mindez sikerülni is fog. Izgulok, de nem szűnök meg mosolyogni közben! :)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://vandorlasaim.blog.hu/api/trackback/id/tr65891978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása