Ma éjjel kiraboltak. Leemelték a táskámat a székem támlájáról egy szórakozóhelyen (a Jelenben mindenki vigyázzon az értékeire!!!). Benne voltak az irataim, pénzem, telefonom, határidőnaplóm, életem. A telefonban az összes ismerősöm száma, szerelmem smsei. A szerelmemé, aki mellettem állt ma éjjel. A szerelmemé, akinek még köszönő smst sem tudok írni, mert a telefonnal együtt oda a száma is. Ilyen amikor ismeretlen emberek akaratlanul és téged nem ismervén is a legérzékenyebb pontodat találják el. Eddig kibírtam sírás nélkül, de amikor ez utóbbi dolog tudatosult bennem, kibukott a könny a szememből. Hogy nem tudom most azonnal megköszönni Neked, hogy ott voltál velem, hogy nem hallhatom, olvashatom bíztató szavaid, mert egyszerűen nincs meg az eszköz. A legapróbb dolog, mégis mennyire sebezhetővé tesz. Annyira fáj! :(