Hamarosan itt a tavasz, és ennek a kis túlélőnek át kell adnia a helyét az új, üde, friss, zöld leveleknek. De ő kapaszkodik, minden erejével, pedig immár fél éve, hogy el kellett volna engednie az ágat. Ő az egyetlen a fán, aki még kitart; vezetékszaggató szélben, ragyogó napsütésben, útakadályt képző hóesésben... Úgy érzi, helyt kell állnia, amíg jön a váltás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.