Hogy van az, hogy beszélek, és mintha nem is hallanák? Miért van az, hogy azt mondom ne hívj és másnap mégis csörög a telefon? Hogy van az, hogy nem adok jeleket, mások pedig mégis számonkérik rajtam? Talán eltévesztettem a nyelvet? Tényleg jeleket adok, csak nem veszem észre? Vagy már az is jel, ha mosolygok? De akkor már a barátaimra sem mosolyoghatok? Ki mondja meg hol van a határ? Hol van a határ számomra és hol van a határ a másik számára? És ki tanítja meg nekünk ezeket a szabályokat? Attól, hogy én tudom, a másik miért nem? És fordítva?
Mit kellene, hogy mondjak? Vágjam a szemébe az igazságot, púder nélkül? Mi a jobb? Ferdíteni az igazságon, csak hogy ne sértsem meg, vagy pedig könyörtelenül valót állítani? Ilyenkor hová lesz az erkölcs és a tisztesség?
Hallgat a szó, beszél a csend és mégis...
Félreértés ne essék: mindezeket magamtól kérdezem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.