Fuldoklom tetteim tengerében, mintha máris sokezer méter mélyen lennék, akkora a súly. Néha sikerül a felszínre törni, de az idő csak arra elég, hogy elhasznált levegőm távozzon tüdőm rejtekéből, frisset szívni már nem lehet. Vihar is van ezen a tengeren, nehogy már könnyebb…