Szétszakadok. Az okosok azt mondják, ez idővel jobb lesz, hát, nálam ez pont fordítva van. Nem tudok megbirkózni az érzéssel, a helyzettel, amit teremtettem magamnak. Nem tudom feldolgozni, hogy ezt tényleg én tettem, és hogy tényleg nem lehet helyrehozni. Bárhányan mondják a felelősség nem csak engem terhel, súlyát mégis csak én érzem, mégis én vagyok, aki alulmaradtam.
Ha meggyónnám, könnyebb lenne? Szeretném ezt érezni, de nem hiszek benne. Mint ahogy magamban sem hiszek többé. Egy áramlat magával húzott a víz alá, és fogy a levegőm, de a felszín nagyon messze van, minden nap jobban érzem, hogy nem fogom elérni. Hogy belebukom.
Nem tudom felfogni, hogy nincs többé, az agyam sem tudja feldolgozni ezt az információt. Úgy érzem, ha nem építhetek egy időgépet most, azonnal, elveszek. Megfulladok. Félek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.