Már éppen lemondtam arról, hogy felhívjanak Nagy Cégtől a gyakornoki állással kapcsolatban. A régi irodában kevesen voltunk, sok volt a meló, és a főnök sem lett kedvesebb, de amíg nincs más, tűrnöm kellett.
Épp volt pár perc szünet a sok teszt és interjú között, megnéztem a telefonomat, amin egy sms várt Nagy Cégtől, hívjam vissza őket állás ügyben. Még aznapra behívtak egy interjúra. Pontban 5kor munkahely kapuján ki, irány a DM, szemceruza, fülbevaló megvesz, visszarohan sminkelni a kihelyezett tükrökhöz, és még így is negyed órával a megbeszélt időpont előtt megérkezik.
Az interjú nem volt túl hosszú, de rögtön a HR vezetővel beszélgettem. Úgy búcsúztunk, hogy megbeszéltük a második kör időpontját, szerdára.
Kedden vizsgáztam, meg szerdán délután is, délelőtt úgy mentem be a régi helyemre, hogy ha sikerül ma az interjú, holnap már csak felmondani jövök be. Ismét rohanás, interjúra. A második körön az egész HR osztály részt vett.
Életem legrosszabb interjúja volt. Ennyire apró kis senkinek nem éreztem még magam. Az egyik nő olyan kérdéseket tett fel, amiket, ha másoktól kapok, rég kiakadtam volna! (Én: Szeretek emberekkel dolgozni. Ő: Mit jelent ez? WTF??) Igyekeztem higgadtan válaszolgatni nekik, de amikor kijöttem úgy éreztem, hogy tuti nem vettek fel. Hallottam már stresszinterjúról, de nem hittem volna, hogy ilyen stresszes lehet...
Ezután még vizsgázni mentem, mert nem volt elég a szívatásból mára. Úgy voltam vele, hogy ha meglesz jó, ha nem, tojok rá... Mire azonban kijöttem a vizsgáról, újabb sms várt Nagy Cégtől. Felhívtam őket és megtudtam, felvettek, másnap kezdhetek!
Így csütörtökön felmondtam. Nem is vártam mást, főnököm levegőnek nézett, és még szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem köpött le, ahhoz képest, ahogy rám nézett... 9kor már munkába is álltam Nagy Cégnél.
Egyszerűen imádom! Az első naptól kezdve felelősségteljes feladatokat bíznak rám, én felelek egy csomó képzésért, pénteken már én készítettem el egy adatlapot az egyikhez! A második munkanapomon!!!
Azt hittem itt vége is a hétnek, de nem. A vizsgám is sikerült! Valamint Imivel is találkoztam a héten többször is, és nagyon jól éreztem magam Vele. Ha a lángoló nagy szerelemben már nem is hiszek, azért a találkozásokat nagyon várom. És igen, már megint mindenkinek Róla beszélek! :)
Ennyi lenne röviden múlt hetem története. Történt néhány apró rossz dolog is, de eltörpülnek a soksok jó mellett...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.