Tegnap találkoztunk. Eljött értem a munkahelyemre. Beültünk a kávéházba és beszélgettünk zárásig. Utána autóstul elkísért haza és a kocsiban vigyorogtunk egymásra éjfélig.
Ma feldobtam, hogy csütörtökön menjünk együtt koncertre. lemondja érte 2 programját is. Majd felajánlotta, hogy holnap is találkozzunk. Úgy látszik nem csak én nem bírom nélküle :)
Ő tesz egy lépést, majd én, és megint Ő. Így kerülünk közelebb egymáshoz szó szerint napról napra...
- Afene, ezt a zöldet már nem érjük el.
- Sebaj, annál tovább lehetek veled...
Csak egyszer történne meg az velem, hogy nem nekem van igazam. Csak egyszer cáfoljanak meg. Csak egyszer ingassák meg eddig szilárdnak hitt gondolataimat.
Kicsit keserű lettem ennyi csalódás után, mégis, szeretném azt hinni, hogy van kivétel. Hogy van olyan, akinek tényleg tetszhetek. Hogy akad, aki nem akar az első randin ágynak dönteni. Hogy létezik valaki, akivel egyszerre nevetünk fel egy filmen. Akinek a tettei tükrözik a gondolatait és fordítva. Aki nem érdekből ölel. Akinek a szívem és az eszem is kell. Aki nem csak ígérget, hanem fel is hív.
Könyörgöm, Élet, cáfolj meg! Csak egyszer, nekem már az is elég lenne...
Az elmélet gyakorlatban. Most majd kiderül, mennyire sikerül kizökkentenem magam azzal a technikával, amit eddig mindenkinek ajánlottam, amiről eddig ódákat zengtem. Gondold magad boldoggá.
Jó zenéket hallgatok, csak néha csúszik be egy-két sírós romantikus darab. Programokat szervezek rég nem látott barátokkal. Sokat dolgozom, túlórázom. Basszus, még takarítok is! :) Nyitott szemmel járok, mindenkinek megadom a csillió esélyt. Meg még egyet. A furi, nyomasztó érzés mégsem múlik.
Ezt csináltam egy éve is, akkor sem múlt. Talán, ha még jobban akarom sikerülni fog... bíznom kell, más lehetőségem nincsen. Kitartani legalább most.
