Tegnap, a kocsiban így fogalmaztam meg a helyzetemet: nem csiszolatlan gyémánt vagyok, hanem grafit, amit még sokat kell taposni azért, hogy gyémánt legyen belőle...
Megvettem a maradék ajándékokat is, öcsém nagyon fog örülni az övének, ezt legalább biztosan tudom. Várom már az ünnepeket, a készülődést, a vacsorát, a bortól való kellemes bódultságot, a csendes emlékezést. Nyugodt, békés ünnepeket Mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.