Tavaly ezen a napon végeztem el az utolsó simításokat a csomagomon, amit majd másnap a reptérre viszek, hogy sokadmagammal Amerikába repüljek, hogy ott töltsem a nyaramat.
Ma pedig ülök a gép előtt és sóvárogva nézegetem barátaim képeit, bejegyzéseit. Irigykedem, hogy ők ott vannak, és bosszankodom, hogy én pedig itthon.
Tudom, most annak kellene az eszembe jutnia, hogy viszont itthon van munkám, nem is rossz, és így biztosíthatom a jövőmet hosszú távra. Vagy annak, hogy kinőttem már az ilyen kirándulásokból. Vagy esetleg annak, hogy itthon van párocskám, aki mellett végre megállapodhatok, míg ha kimennék, akkor valószínűleg elveszíteném. Vagy hogy hamarosan nagy feladatok várnak itthon rám, mint keresztanya, és Marciról is gondoskodnom kell. És hogy nyaralni majd elmegyünk itthon.
Mégis, azt hiszem hamarosan összetrombitálom az itthon maradottakat egy sörre, mert nem bírom ezt az ürességet, ami bennem van...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.