Itt a hétvége, ilyenkor nincs vizsga (készülés a következőkre viszont annál inkább), így esténként megengedek magamnak egy kis olvasást (a tételeken kívül is). Mivel a régebbi könyvtári könyveket kivégeztem, az újakat pedig a kocsimban felejtettem és lusta voltam lemenni értük, ezért, mint egy véletlenül kezembe akadt az egyszer már elkezdett Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország című könyve. Így hát újra kezembe vettem a rég-szeretett íróm érdekes című alkotását.
Rögtön olvastam is egy érdekes dolgot, egy furcsa-Harukis metaforát a vágyról, az egymásratalálásról és ami utána van. A megkívánás egy sodrás, ami eljut a maga medrében a szeretkezés zuhatagáig, de amikor ez a folyam lent egy medencében összegyűlik... az már maga az...érdektelenség. Ki tudja lesz-e még zuhatag a vízcsepp életében? Egészen érdekes hasonlat. Mint Harukinál általában. Olvasom tovább.. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.