Véletlenek márpedig vannak. Igen, néha Miss Fortuna egy bitch, de legtöbbször jól jöttem ki a véletlenekből.
Véletlen a barátnőm pasijának a szobatársa is látta a képemet és levelezni kezdtünk. Ebből a véletlenből lett az első komoly kapcsolatom.
Véletlen megálltam cipőt kötni a suliban, pont egy plakát előtt. Így jutottam ki Amerikába, ami életem egyik legmeghatározóbb élménye volt.
Véletlen ültem le a fiú mellé, mert ott volt hely, beszélgetni kezdtünk és véletlen, vagy sem, közös téma lett az autók és a harcművészet. A sztori innen ismerős.
És véletlen bukkantam rá a másik társkeresőre, és soha előtte, de akkor levelet írtam egy srácnak, aki véletlen nem volt kőbunkó, mint az eddigiek. Ő Imi.
Véletlenek, sors, akárhogy is nevezzük, állok elébetek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.