Vándorlásaim

 Sokáig éreztem úgy, hogy ez a szó csak sallang, nincs íze, értelme pedig talán még kevesebb. Az emberi élet maga az önmegvalósítás.

 Aztán jött a ma. Ma, amikor délután már nehezen tudtam a fejemben tartani, hány futó projektben vagyok éppen benne. Volt már ilyen ezelőtt? Valóban, mindig kitaláltam valamit, általában több dolgot egyszerre, de szinte semmit nem valósítottam meg ezekből az ötletekből. Most pedig sorra indítom el álom-projektjeimet.

 Zárójelben: fél órája böngésztem egy munkatársnőm facebook oldalát és rájöttem, hogy mennyi bennünk a közös. Ez azért furcsa és kellemetlen egyben, mert nem igazán kedvelem a lányt, nem tartom őszintének. Aztán naná, hogy rögtön eszembe jutott az elmúlt 4-5 hónapom... Szóval muszáj volt különbségeket keresnem, muszáj volt megtudnom, miben vagyok más. És ekkor jöttem rá, már jó pár hónapja önmegvalósítok. 

 Egyszer már éreztem hasonlót, akkor (is) egy fájdalmas időszakon voltam túl. Akkor fél év alatt kezdtem el egy, az előzőtől teljesen különböző főiskolát, tanultam nyelvet, utaztam, aktívkodtam, mint önkéntes. Így tudtam kijönni a gödörből, szinte észrevétlen.

 Most is ez van, van egy gödör, amiből azt hittem már kimásztam. Ezek szerint még nem, de jó úton haladok. Nézzük a futó projekteket.

 Először is Imi. Nem szép dolog Őt projektnek nevezni, de Ő is a gyógyulásom része, nagyon nagy része. Szeretem? Talán.

 Aztán ott van a színészet. Mindig is szerettem volna kipróbálni magam, ám amikor szereplőket kerestek egy sorozatba, mindig lusta voltam jelentkezni. Most nem. Beküldtem a jelentkezésemet és el is felejtettem. Egy hónap múlva hívtak, voltam válogatáson és bejutottam. Még nem tudom, hogy valaha képernyőre kerülök-e, de szuper visszacsatolás volt ez a siker: én ezt is meg tudom csinálni! Úgy mentem oda, hogy nincs tétje a dolognak, de legbelül tudtam, sikerülni fog. A folytatást majd mesélem, ha lesz.

 Újra rám jött az utazási vágy. Annyira, hogy egy nap alatt találtam magamnak egy tábort, ahová szinte ingyen elutazhatok másfél hétre, fiatalok közé, tenger mellé, és még az önéletrajzomban is jól fog mutatni. Nem toltam félre a dolgot, kezembe vettem az irányítást. Bulgáriába megyek 11 napra. Ott még nem jártam.

 Imádom az angolt. Hát találtam egy lehetőséget, ahol az idei Pride-ra (melegfelvonulás és filmfesztivál) kellene filmeket fordítani. Jelentkeztem, szerintem fel is fognak venni. Ingyen, önkéntesként. Imádom!

 Régen éreztem már ennyire, hogy élek!