...de még nem vagyok, viszont el szeretném mondani.
Igen, Te ott, a messzi idegenben!
Most kellene látnod a fővárost. Mindent ellep a fehér nyugalom, mint a hó-hideg tisztítótűz. És csak esik szakadatlanul. Úgy látszik, sok volt a bűnünk, nekünk, a világban. Tudod mit olvastam? Hogy Isten akkor nem küld újabb áradást, ha az első haszontalan volt. Lemondó.
Nekem a hó mégis reményt ad. Nézegetem a repülőjegyeket, tervezgetem a tavaszi programomat, újra tele vagyok reménnyel. Vártam már a havat, most élvezem, de tudom, hamarosan eljön az az idő is, amikor már azt fogom lesni, hogy mikor olvad el a nagy fehérség, felfedve a világ, az emberek igazi arcát. Azért várunk, hogy éljünk, azért élünk, hogy várakozzunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.