Tiszta lap, új élet. Van munkám és van dolgom is. Fontosnak érzem magam, annyira, mint eddig sosem, és végre magamtól, nem valaki által. Hiszek magamban, csak mert elhiszem, hogy érek valamit, többet annál, hogy mások lábtörlője legyek. Nem volt kedvem tovább tűrni, bújni, szégyenkezni, végre a magam kezébe vettem az irányítást, soha jobbkor.
Olvasok, két Nobel-Díjas szerző is sorban áll az asztalomon, lágy nu jazz zenét hallgatok a munkába menet és jövet, emberekkel csevegek egész nap, hol magyarul, hol angolul. Hogy ezt eddig sosem próbáltam ??
A harmónia álarca alatt azért még van mit rendbe tenni. Sok nehéz titok nyomja a vállam, amit másoknak őrzök. Amint felvállaltam őket, beálltam az eddigi őrző helyére, most már én vagyok a fal a világ és a titok között. De legalább saját titok már nem nyomja a lelkem, ez alól a teher alól is felszabadultam a hétvégén, úgy bukott ki belőlem, mint halálhírre a könny, nem lehetett visszatartani.
Jön a tavasz, ma is sütött a nap, mi pedig a tiszta üvegen keresztül néztük, hogyan építik egy film díszleteit a szemközti házon, hogy hogyan vonul a napfény a parkolóban kocsiról kocsira. Én sokat gondoltam a piros ballonkabátomra és a kék balerinacipőmre, vajon mikor vehetem elő őket megint?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.