Most csuktam be az ajtót Andris mögött, máris piszkosul hiányzik.
A szomorú eseményből végül egy mesehétvége indukálódott. "Leugrottunk" Veszprémbe. Csak úgy. Pillanatnyi idő alatt döntöttünk. És a legjobban. Pár pillanatkép, ami belémivódott... szól a kocsiban a jazz és mi mosolygunk. Andrist megharapta Igor (patkány, mielőtt bárki rosszra gondolna :) -bár, így sem kevésbé rossz) és pálinkával kellett fertőtleníteni a sebet. Séta a belváros felé a temetőn keresztül. Ittunk Fényt is. Összebújás a koncert alatt. Csocsó fátyolos kontaktlencsékkel (így is nyertünk :P, ha jól emlékszem :S ). Soksok fülbe suttogott édes szó. Tétova botorka hazafelé. Félórányi kulcskeresés. Meleg ölelés a hálózsák alatt. Édes ébredés. Szerelem.
...most pedig nekiülök tanulni. Ha-ha.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.