Újra utazom. Nem messzire, de annál különlegesebb helyre! Az első LEO Európa Fórumomra! Kettős érzések kavarognak bennem, még ebben a pillanatban is, pedig már rég csomagolnom kellene (vagyis befejezni a csomagolást), mert 2 óra és jön értem az autó. Egyrész nagyon vágyom, messzire, utazni, kicsit menekülni (bármilyen rémisztően hat is a szó), kikapcsolni az elfoglalt nyárból. Jó lesz, mert ilyenkor mindig helyre kerülnek bennem a dolgok, valamint egy kis buli, városnézés, nevetés mindig jól jön.
Másrészt, itthon kell hagynom valakit, akinek mindezt szívesen megmutattam volna, mert jobb lett volna kéz a kézben sétálni Veronában. Hiányozni fog a nyugalom, amit mellette érzek, Ő fog nagyon hiányozni.
Mégis, mennem kell, mert nemrég volt, hogy megfogadtam: az álmaimat fel nem adom! Az álmaim azok, amik tovább visznek az úton, amik a fáklyát tartják a cél felé. Ha utazgatásaimat kellene feladnom, egy részemet adnám fel. De mégis, mások lettek az utazások is, más már a fontos, alakulok én is. Talán, ezután a hét után kiderül, merre is.
Így hát, bőrönd a kézben, szerelem a szívben, indulás. Valóban, más már ami hajt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.