Eddig ismeretlen érzések lepnek meg, amikor meglátom kiterített törülközőjét, ami még nedves tegnapról. A fogkeféjébe ütközöm naponta háromszor, amikor kiveszem az enyémet a fogmosópoharamból. Atlétája hanyagul hever a takaróm alatt. Ezek az apró részletek mosolyt csalnak az arcomra, reggel, délben, este. Meg tudnám szokni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.