Vastag, puha téli paplan alá bújni vágyom, amikor az ember először megborzong a lepedő hideg érintésétől, majd odabújik egy meleg testhez, aki maga is reszket, de csak egy kis idő telik el így, és átadjátok a hőt egymásnak, már nem fáztok, már a paplan is csak egy meleg, családi sziget, a tér, ami összeköt benneteket, közelebb visz, mert el kell férni egy paplan alatt, mert ha kettő a paplan, akkor az összebújásnál mindig kiszökik egy kis hő, ami ugye nem kellemes, szóval egy paplan alatt két didergő manó, akikből egy nagy fűtőtest lesz, ez nekem az élet kemencéje, melynek már a padkája is maga a megnyugvás, a nirvána, ott, a vastag, puha, téli paplan allatti kicsiny világban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.