Csak úgy pörgött, forgott, szaladt. Nem törődve a porral, széllel, hangzavarral, csak hagyta magát, átvette a környezet ritmusát. Szaladt a kerék a teherautó alatt. Hol meglódult, pont akkor, amikor épp sírni lett volna jó, egy kátyú ismét dobott rajta, és forgott a levegőben. Vidáman indult ez a nap is, ahogy egyre csak néztem a rakoncátlan kereket, amíg előttem szaladt a teherautó alatt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.