Kiugrott valahonnan, talán a tegnapi hangulatomra felelt, de egyszer csak itt állt velem szemben. Egy albérlet. Egy kígyó, egy csábítás, és már azon kapom magam, hogy a rezsit számolgatom. De tényleg, mire?
Aztán rájöttem, mi olyan furcs még. Hogy hamarosan egy éve. Egy éve, hogy nincs hiszti, kicsapongás, helyette határozottan haladok előre. Egy éve, hogy mellettem van. Belegondolok, és hihetetlen. De mosolygok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.