Vasárnap történt. Kisnyuszik reményében settenkedtem Frici nyuszi ketrece felé Zsuzsi nyuszival a kezemben. Éreztem, hogy ficánkol, de tudtam fogni. Aztán, pár lépésre a céltól, Zsuzsi rándult egyet és kiugrott a kezemből. Talpra esett, de már éreztem, hogy baj van, mert nem szaladt el.
Itt van a súly a vállamon, hogy az én hibám. Ha nem félek a karmolástól és szorosabban fogom. Ha 5 perccel később hozom fel. Ha hagyom anyut aludni és nem erőltetem ezt az egészet. Rengeteg a ha, és ott a véletlen-faktor is, mégsem tudok megbocsátani magamnak.
Tehetetlenül ültem az állatorvosnál, és azóta zombiként járok a világban. Csak egy kis nyuszi, de a szívünk csücske volt. Pont szombaton szorongattam meg jó ideje először.
Viszlát nyuszimama, remélem jó sorod lesz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.