Vasárnap reggel elosztottuk a csomagjaink terheit, és két autóval nekivágtunk, hogy eljussunk Freiburgból, Svájcon és Olaszorságon át Franciaországba, Cannes-ba. Az autóban szólt a zene, beszélgettünk, valamint szerencsére nem kellett vezetnem (nem is mertem volna, olasz utakon, no és azt az autót...), így hamar eltelt az út, de így is későn, sötétben érkeztünk meg Cannes-ba.
A hotel kívülről kicsit rémisztő volt. Ott kezdődött, hogy a homlokzaton lévő valaha-volt 3 csillagból egy le volt festve. Persze, amint beléptünk személy szerint kicsit megnyugodtam. A szobák nem voltak olyan rémesek, és, nos, én úgy gondoltam, hogy csak aludni járok majd haza, ha ennyire rápihentem erre a hétre Freiburgban! ;) Bepakoltunk (nem is értem, hogy fért el ennyi csomag 2 autóban??), majd mindenki aludni tért.
A hétfő mivel mással is telhetett volna, mint városnézéssel. Igyekeztünk felfedezni Cannes-t, megörökítettük a fesztiválpalotát, a parton horgonyzó jachtokat, majd lesétáltunk a partra. Itt ért minket (és nem csak kis csoportunk egyetlen férfi tagját, Gábort) az első sokk, a várva várt napozó helyes fiúk (Gábor: csini csajok) helyett várt minket a teljes döbbenet. Mint ahogy a város is kicsit retro hangulatot árasztott, a parti szépségek is valamikor a 70-es években élhették fénykorukat. Remélem elég tapintatosan fogalmaztam...
Ezen a megdöbbentő tényen túllépve megmártottuk a lábunkat a tiszta, és valóban tengerkék tengerben! :) Volt ott minden, ami csak kell, fehér homok, sziklák, apró kagylók, hullámok, mint egy igazi tengerhez illik. Élveztük, mezítláb sétáltunk parthosszat. Egyeseknek (:P) gondjai akadtak a sportcipő homokmentes felvételével, de végül leleményesen megoldottuk, kár hogy erről nem készültek fényképek. :) Mert érdemes lenne, hogy írásos emlékként fennmaradjon, hogy hogyan lehet egy, a parton álló zuhanyrózsát a parti sétányról, lábbal aktiválni (hogy ne legyen a lábad újra csupa homok, amíg felsétálsz a lépcsőn), hogy le ne pottyanjon az ember a korlátról, valamint mindezt kivitelezni egy megbotránkozott szirén szemének keresszttüzében. Mondhatni, igen mókás volt, de megérte a fáradozást! :)
Ezután a hotelből közösen indultunk ebédelni. Találtunk is egy parti éttermet, csikorgott a lábunk alatt a homok, de az ételek fenségesek voltak. eEttem már kagylót máshol is, de ilyen finomat még nem. De Kriszti tintahala (no meg a fokhagymás, majonézes dip, nini, három főre is elég volt! :P), és András salátája sem nézett ki rosszul. Vagyis elmondhatom, hogy első benyomásom Franciaországról (úgy értem, idén :) ), minden tekintetben pozitívnak volt mondható.
Ebéd után bevásárlás következett (ahol csak azt felejtettem el venni, amit szerettem volna), majd egy éjszakába, és Norbi által halálbüntetéssel sújtott vacsorába torkollott hivatalso ülésses fejeztük be városnézős napocskánk. A Kormányzó Úrral felkészültünk a hét hivatalos eseményeire (mert ugye, dolgozni jöttünk...), majd egy igazi, bagettes, francia sajtos, francia boros (meg kell állapítanom, igen finom boros) vacsorát ültünk. A magam részéről, igyekeztem eltenni magam holnapra, mert Monte-Carloba mégsem érkezhet gyűrötten az ember! ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.