Vándorlásaim

 Szerdán küldetést teljesítettünk, Édesapámét, ponyvatetőt kellett vásárolnunk a Citroen Méharihoz, a gyár pedig Cassisban van, ami csak 160 km Cannes-től, így miért ne? Ráadásul mi összekötöttük a kellemeset a hasznossal, a vásárlás után Marseille-be is lenéztünk.

 Cassist nem volt egyszerű meglelni, a gps nem ismerte, tábla is csak egészen közel a célhoz jelezte, hogy közeledünk. Egy poros gyárudvarban leltük meg végül a raktárat. Ha addig picit levert is voltam (szakításom végakkordjai a megérkezés alatt zajlottak le), amint megláttam a Kacsákat, Méharikat, no és egyik kedvencemet, a HY-t egyszerüen nem lehetett elrontani a kedvemet!

 Szenvedélyem az autók iránt nem új dolog, mondhatni, kettőnk közül öcsémmel én autóztam, ő Barbizott. Amint lehetett megszereztem a jogosítványt, és szerencsés lévén rögtön autóba is ülhettem, 18. születésnapomra egy '72-es WV Bogarat kaptam. Piros volt, középen átkötve egy hatalmas rózsaszín masnival, nem lehetett eltéveszteni, imádtam! Régi vágyam volt a "találkozózás", a Citroen 2CV-kkel már tapasztaltam ezt az életérzést, nem is hagytam ki egy "bogaras" rendezvényt sem, így többek között vezettem a Hungaroringen is. Szerettem Katicát (mert neve is volt, mint ahogy lelke), de egy jobb csere reményében meg kellett válnom Tőle, egy apuka vette meg, érettségiző lánya számára, vagyis jó helyre került akkori Szerelmem. Azóta tart a "Mercis" korszakom, megörököltem a családi gépet, a fiatalka (csak 24 éves), 190D jelzésű szemem fényét, Lady-t. Semmi nem változott, csak a benzingőz csapott át dízelgőzzé! :) Soha, senkinek, semennyiért nem adnám ezt az autót, közös a szívünk...

 Visszatérve Cassisra, az oldtimerek látványa hamar feledtete a rossz emlékeket, főleg mikor megtudtam, hogy van tető, méghozzá az extrák is benne vannak, vagyis még spóroltam is egy kicsit Apukámnak. Onnantól kezdve végigvigyorogtam az utat, mint a vadalma. Valahol Péternek is igaza lehetett, otthon Apuék örömtáncot jártak! :)

 Már késő délután volt, mikor megérkeztünk Marseille-be. Két órát hagytunk magunknak a városnézésre, nekem ennyi is bőven elég volt. Marseille se nem szép, se nem tiszta, mégis megvan a maga varázsa. Arabok és feketék mindenfelé, virágzik a multikulti és a piszok ellenére is lehet tanulni az itt lakóktól, mégpedig toleranciát...

 Hazafelé mindannyian elpilledtünk egy kicsit, majd megérkezvén megültük a vacsoránkat a szállodai ágyon. A nap lehetett volna emlékezetes mert vége lett egy periódusnak az életemben, de én inkább azért tartom fontosnak megjegyezni a dátumot, mert egy új periódus kezdődött számomra aznap.