Vándorlásaim

...en ha jól emlékszem kezdhettük lustizással a napot, majd YEC (Youth Exchange Chairman)-es megbeszélés, házon belül elosztottuk, hogy hány fiatalt szeretnénk fogadni és hányat kiküldeni. Mindez papíron nagyon jól nézett ki, lássuk majd élőben...

 A helyszínen kiderült, hogy nem lesz szükség mindenkire, így csak Anna, András és jómagam vágtunk neki a "Camp-market"-nek. Sikeresek voltunk, sikeresen túl is bookoltuk a magyar táborokat, mintegy két óra kőkemény lobby árán. Érdemes volt megfigyelni az egyes nemzetek tárgyalási technikáját! Az izraeliek például olyan észrevétlenül kötöttek le nálunk több helyet, hogy mi közben csak mosolyogni tudtunk. A németek hidegek voltak, csak a tényekre támaszkodtak. A törökök barátsággal, kedvességgel fogadtak minket. Vagyis, így zajlik egy Camp market... szép volt, jó volt, de egyszer elég is volt!

Utána Annával épp hogy csak megszereztük tolmácskészülékeinket és beültünk a tanácskozásra, Ezio ismét felajánlot egy jobb helyet a konferencia megülésére, igen, a nevezetes jacuzzit! ;) Vesztemre, ugyanis olyan hideg szél fújt, hogy sikerült jól megfáznom. Hozzá kell tennem azt is, hogy amíg vártuk a többieket, ittam életem legdrágább sörét, 9 Euróért. Nem mondom, finom volt, no de ha figyelembe vesszük, hogy a legmenőbb helyen is "csak" 4,5 euró volt a sör, ez mégis csak a duplája...

 Este egy marokkói étterembe mentünk, szép kis asztaltársaság gyűlt össze, legalább 20-an voltunk, többségében LEO. Mit is lehet enni egy marokkói étteremben, mint kuszkuszt...no ebből nem kértem, egyrészt a rossz emlékek, más részt amiatt, mert egyszerűen nem fogom fel ésszel, mit is lehet szeretni ezen a grízhez hasonló, zöldséges, húsos masszán. Egy szóval nem a kedvencem, na. Nos, amit helyette kaptunk, hm, érdekes volt. Hús volt, édes szósszal nyakon öntve, aszalt gyümölcsökkel. Nem volt rossz, de gyorsan telített. Nem véletlenül fogyott olyan gyorsan a bor is! ;) Jól éreztem/tük magunkat, később én beneveztem egy vizipipára is, külön öröm volt, hogy végre rájöttem a nyitjára! Úgy látszik, ezt előbb magyarázza el nekem egy holland LEO, mint egy tunéz szerelem, akiknél ez pedig "kötelező elem". De hát ne lepődjünk meg semmin!

 A vacsora és hastáncműsor után Alex, az egyik helyi LEO tanácsára egy bárba tettük át a székhelyünket. Fel voltam készülve egy kis táncolásra, de a zene pocsék volt. Van amikor nekem is trance/house hangulatom van, de ez a nap nem ilyen volt. Ráadásként, még a hely is bezárt 2-kor! Alex még próbált minket elcsábítani egy helyre, de számomra a környék túl gyanús, az arra lézengő emberek pedig túl furák voltak, így hazakísértettem magam. ;)