Vándorlásaim

 Egyszerűen nem tudom lekötni az agyam, nem megy... csak pörög és pörög. Egyedül akkor kapcsolok ki, ha Monte Cristo-t olvasok, abban tényleg el tudok mélyülni...vagyis köszönöm a tanácsot Gábor, ajánlhatsz még hasonló olvasnivalót! ;)

 Mint a búgócsiga, úgy jártam ma a lakást. A takarítás sem segített leadni a felesleges energiáimat, pedig aki ismer, az tudja, hogy ha már a takarítás is öröm... :) Utána még kiszaladtam, összegereblyéztem a szép, színes leveleket az utcán, na ez kicsit megnyugtatott, szeretem az ősz színeit, de az egész művelet csak 15 percig tartott. Aztán megint ugyanott voltam; túl sok volt az időm, hát még a gondolataim. Kezembe vettem a telefont, majd letettem, ez így ment ötpercenként. Egyszóval Zizegtem egész nap.

 Igen, leülhettem volna olvasni, de azzal meg úgy vagyok, hogy annyira tetszik a könyv, hogy félek, így hamar vége lesz! :) Utána mit olvassak? Ötlet? :) Belekezdtem Dumas regényébe, ezzel a lendülettel félre is dobtam Murakami Harukit. Most valahogy jobban esik egy izgalmas, regényes, szerelmes kaland, mint egy szürrealista, beteges, metaforákkal teli nemistudommi. Félreértés ne essék, szeretem Murakamit, de jelen hangulatomhoz a nagyvonalú gróf kalandjai jobban illenek. Azt hiszem, ha végeztem a két vaskos kötettel, újabb Dumas kötethez, vagy egy másik francia író könyvéhez nyúlok majd. A sajnos az egészben, hogy valamikor a biokémia tankönyv kevéssé vonzó lapjait is le kell pergetnem magam előtt, nem is olyan sokára vizsgázom... De jelen állapotomban képtelen lennék felfogni az aminosavszekvenciákat és a citromsav-ciklus elemeit.

 Holnap Pécsre utazom, úgy hiszem sikerül majd elkattintgatni azt a maradék 8 filmkockát és végre előhivathatom a nyári képeimet! Sok régi emlék sorakozik azon a kis darab celluloidon. Némelyikre már nem is emlékszem, másokra pedig nem szeretnék emlékezni...

 Azt hiszem, jobb, ha bebújok a paplan alá, ágyba viszem a franciámat! :) Szép álmokat mindenkinek, én remélem onnan folytatom, ahol tegnap abbahagytam...