Vándorlásaim

 Tegnap Pécsre utaztam szüleimmel és Fandrissal, az Első LIONS Klub Pécs által rendezett jótékonysági vacsoraestre. Vártam már ezt a szombatot, ugyanis a Bagolyvár étterembe mentünk, ami már nyáron, a táborozókkal is elnyerte tetszésemet. Most bekukkanthattunk a szálló szobáiba is, amelyek mind különböző "népviseletben" pompáznak. Ne is beszéljünk, a csodálatos pécsi panorámáról, ez magáért beszél, tessék megnézni! :)

 Kiszálltunk a kocsiból, a szülők tettek-vettek, én pedig lestem a fekete eget. Csak egy-két csillag látszott, ezért tűnt fel rögtön, egy csillagnál háromszor nagyobb, "hulló", fénycsóvát húzó, majd vörösen felizzó és eltűnő jelenség. Én pedig álltam ott döbbenten. Láttam már hullócsillagot, sőt, kivilágított repülőt is, de ez egyik eddigi élményemhez sem hasonlított. A biztonság kedvéért kívántam egyet, sose lehet tudni... Édesanyámék nem látták amit én, egyedül voltam mind az élményemmel, mind a kívánságommal. Örültem.

 A vacsora kifejezetten jól sikerült, a finom ételek mellé igen jól esett a különleges tájbor, a nevezetes Cirfandli. Félédes, zamatos és igen könnyen csúszik! :) Bódult hangulatomban írtam is egy smst a bor és a látott meteor közti összefüggésekkel Függésemnek, de sajnos (szerencsére?) a hálózat hiányosságai nem engedték, hogy el is küldjem. Jobb ez így? Csak azt tudom, megbolondulok, ha tovább kell várnom...

 Hazafelé végigbeszélgettük az utat, bár én néha csak félálomban szóltam hozzá a témához, de be kellett látnom, rendesen aludni majd csak otthon, a puha ágyacskámban fogok. Alig hogy elhagytuk Pécset, András figyelmeztetett, hogy az út szélén két őzike legelészik, vigyázzunk. Két kis állat, ami híres a megszeppentségéről, most ott áltt az út szélén és nézett minket, mi pedig őket.

 Összességében ez egy bolond éjszaka volt, talán a meteor miatt...