Holnap könyvtárba megyek. Ez nem terv, ez előre kitervelt tény. Már csak az a dilemma gyötör, hogy honnan kezdjem? A bejárattól fölfelé, vagy föntről lefelé olvassak el minden könyvet? :)
Viccet félretéve, hosszú a lista. A nemrég letett Monte Cristo grófja feladta a leckét, a következő Haruki könyvem iránti, a vásárláskor még töretlen lelkesedésem enyhe kifejezéssel alább hagyott. Azt hiszem a "Világvége és a keményre főtt csodaország" különc izgalmait későbbre halasztom...
Aminek most nekiesnék, mint a rég nem látott Kedvesnek? Még-még Dumas! Aztán pedig, ami majd a kezembe akad, tudvavaló, hogy mindig hagyom magam elcsábítani, a könyvek terén is... ;) A kecses gerincű, régi illatú könyvek -lehetőleg piros, keményfedeles- mindig levesznek a lábamról. Néha még a zöldek is, de csak elsárgult lapokkal. Ebben a témában nem engedek...
Egyszóval holnap... ma este már nem alszom! Holnap... (sóhaj).
Addig is álljon itt néhány kedvenc mondat a Gróftól.
"...mert boldog volt, és a boldogság még a legrosszabb embereket is megjavítja."
" ...Vigyázzon, mert én önnek engedelmeskedem."
Ami pedig most a túlélést jelenti,
"Várni és remélni!"
Mások kedvenc könyvei? Ajánljatok!
Szép álmokat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.