Vándorlásaim

 Mint említettem korábban, a múlt hétvégén Győrben voltam fellehető, LEO ügyben, sokadmagammal. Nagyon jól sikerült a hétvége, minden tekintetben! Kezdődött egy welcome-pálinkával és borozással zárult. Már magában ez a tény megadta a keretet a hétvégének! ;)

 Már pénteken megkezdődött az érdemi munka, egy "egyesületes megbeszélés" képében. Mindenki lelkes volt, legalább is elmondta a véleményét, amivel előbbre jutottunk! Ezzel a tudattal könnyebb volt ráhangolódni az esti karibi-hangulatra! A gátlások lekerülésével mindenki felöltötte a virágfüzért, strandpapucsot, nyári ruhát és irány a buli! Számomra ez az este inkább a beszélgetésekről szólt, izgultam a másnapi konvenció miatt. Mégis, sikerült 3kor lefeküdni, 7kor kelni...

 A reggeli konvenció szerintem nagyon hatékonyra sikerült, mindent meg tudtunk beszélni és a legtöbb kérdésben meg is tudtunk egyezni. Délután még a workshopokra is maradt energia, csak-csupa-csaj ötletelésünk eredménye egy körvonalazódó LEO-Nap és a diabétesz program jövőjének megbeszélése volt. Röpke egyórás pihenő után jött is értünk a busz, hogy a borkóstoló helyszínére szállítson minket. A finom parasztvacsora bort kívánt, amit meg is kaptunk, a borfogyasztás-jóhangulat függvény a jól megszokott meredek felívelést mutatta most is. Ezt még tetőzni lehetett Lalival, aki kitűnő lakodalmas zenét játszott, táncoltam is, nem lehet rám panasz, de nekem sem volt táncpartnereimre! ;) Az éjszakai LEO-járat hangos volt a külföldi és magyar nóták egyvelegétől. A kollégiumi végállomáson így valahogy senki nem akart még lefeküdni. Néhányan táncolós hely után kutatva vágtunk neki a városnak, állapotunknak megfelelően, a 10 perces utat fél óra alatt tettük meg, de nem nehezteltünk ezért. 3-nál tovább ma sem bírtam, hazasétáltunk. Azt persze nem sejtettem, hogy a szobánkban rögtönzött lélekanalizálás folyik, bele is sétáltam a csapdába, amit így később egy cseppet sem bánok, netán csak annyira, hogy így csak 5 órakor sikerült ágyba bújnom.

 Másnap még volt feladat, ébren maradni a LEF-es megbeszélésen! :) Ezután némi késéssel sikerült elindulnunk, de Ladykémnek és Sanyi navigálásának köszönhetően éppen 10 perccel a nyíregyháziak vonatának indulása előtt futottunk be a Nyugatihoz. Amikor egyedül maradtam megnyílt a város, vezettem hazafelé és gondolkodtam. Ezen röpke 15 perc alatt felállítottam magamban az idei céljaimat, fejben megírtam a to-do list-emet és sorra vettem a hétvége legjobb pillanatait...a "nyálas" viszontlátásokat, az abbahagyhatatlan nevetést, a felejthetetlen táncokat, majd végül a rövid sétát a józanító hidegben...és döntöttem: Carpe Diem!