Valami hiányzik, de veszettül. Valami nagy dolog, amit nem is tudok megfogalmazni egészében. A kifejeződései apró dolgok, mint... Hiányzik egy ölelés, hiányzik, hogy elmesélhessem, ha valami jó történik velem, főleg, ha valami rossz. Hiányzik egy bíztató szempár. És hiányzik még, hogy szerethessek, jobban mondva viszontszerethessek. Paradoxon, de az okozza a feszültséget bennem, hogy szeretnék törődni valakivel, de nincs, aki ezt elfogadná, legfőképpen pedig aki értékelné. Hiányzik a fele lelkem, fele királyságom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.