A megbeszélt 10 óra helyett fél 11kor sikerült is elindulnunk. Az út gyorsan elment, szaladt a gumik alatt az aszfalt, hamar Győrbe értünk. Mivel csak négy órakor kerültünk sorra, de mi már délben ott voltunk, célba vettünk egy igazi szocreál, menza típusú kisvendéglőt, ahol mondanom se kell, nagyon finomat ettünk. Ezután még mindig nagyon korán volt, viszont hét ágra sütött a nap, ezért sétáltunk egy kicsit a sportcsarnok környékén, találtunk is egy parkot egy játszótérrel. Hát, régen nevettem olyan önfeledten, mint akkor, tegnap, hintázás közben. Az idő gyönyörű volt, a testem pedig szomjazta már a friss levegőt.
Mikor fiaink végre sorra kerültek, a karzaton már kialakult a szurkolótábor. Lelkesek és hangosak voltunk, nem véletlen, hogy ma nem tudok beszélni! :) A fiúk nagyon jól játszottak, de sajnos ez nem volt elég a továbbjutáshoz. Persze a csapat csöppet sem csüggedt, lelkesen szurkoltunk a másik LEOs csapatnak!
Hosszú nap után, vigyorogva indultunk hazafelé. Beszélgettünk, így fel sem tűnt a másfél órás út. Rossz volt hazajönni. Viszont jó volt találkozni rég nem látott barátokkal. Ez az egy nap is annyi erőt adott, hogy most szívesen nekifutnék még egy vizsgaidőszaknak. Igaz, már csak egy vizsgám maradt, holnap, de azt maximális erőbedobással meg fogom csinálni, hogy utána csak a nagy utazásra készüljek, hogy végre megvalósítsam az álmaimat. Végre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.