Maradt még néhány kedves mondat Coelho regényéből, amit meg szeretnék osztani veletek.
"...a szerelem inkább kötődik a másik hiányához, mint az együttléthez." -érezzük, amikor órákig csak fekszünk az ágyunkon és Rá gondolunk, arra, hogy mit csinálnánk, hogy ha most ittlenne, miről beszélgetnénk, mindent megtervezünk a legapróbb részletekig, aztán az egészet el is felejtjük, amint Ő belép az ajtón. Valami más veszi át az irányítást.
" Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el." Azok pedig, akik fennen hirdetik, hogy önként vállalják a magányt, valamit nagyon nem értenek az életben.
" Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk." Most erre a jelen helyzetemben mit is mondjak? :)
" A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra. Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket." Mert fel sem tűnt, hogy minden apró dolgot, ami aznap történk velem, minden kis gondolatot megosztottam a másikkal, ő is velem, csak akkor, amikor érzem, hogy felrobbanok. Hogy telítődtem apró, de számomra fontos információkkal, amiket nem tudok kinek átadni. Van adás, de nincs vevő. A másik oldalról pedig adás nincs.
" ...-Meg kell értenem a fájdalom lényegét.
-Érezted tegnap, és megtudtad, hogy elvezet a gyönyörhöz. Érezted ma, és megtaláltad a békét. Ezért mondom: vigyázz, nehogy rászokj, mert nagyon könnyen rabul ejti az embert, nagyon veszélyes kábítószer." Kábítószer. Egy dolog, mely nélkül az élet lehetséges ugyan, de sokszor üres. Nem is a drog, inkább a függőség. mind függünk valamitől, állástól, szerelemtől, a holnaptól, hogy csak a hétköznapi dolgokat említsem. Én is észrevettem magamon, keresem a fájdalmat, szinte már élvezetemet lelem benne, hogy gyötörnek, mindemellett nem állhatom, ha nem értek, nem látok át valamit, pedig a fájdalom ilyen, a legváratlanabb időpontban kopogtat. Mint a múlt hétvégén, egyenesen a szobám ajtaján.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.