Vándorlásaim

 Valóban, mostanság pontosan azt érzem, amit Kundera adott regénye címéül: a lét elviselhetetlenül könnyű számomra. Úszom a célom felé, közben pedig jól érzem magam. Néha, persze, belül megszólal valami, hogy nem ez volt a terv, de gyorsan el is hallgattatom ezt a valamit, mert most éppen így jó! :)

 Most pedig néhány gondolat Kunderától.

" Nevezhetnénk a szédületet a gyengeség részegségének is. Az ember tudatára ébred gyengeségének, és nem küzdeni akar ellene, hanem behódolni neki. Megrészegül a gyengeségtől, még gyengébb akar lenni, el akar zuhanni a főtér közepén, mindenki szeme láttára, lent és a lentnél még lejjebb akar lenni." És fejet hajtani, megalázkodni, könyörögni; néha ez tesz erősebbé...

" Ekkor állapította meg váratlanul és csodálkozva, hogy nem boldogtalan. Sabina testi jelenléte korántsem bizonyult olyan fontosnak, mint gondolta. Az arany nyom volt fontos, a bűvös nyom, amit a festőnő az életén hagyott, s amitől senki sem foszthatta meg." Ugye, hogy van ilyen? :)

" Mi a kacérság? Mondjuk talán azt, hogy a kacérság olyan magatartás, mely éreztetni hivatott a másikkal, hogy a szexuális közeledés lehetséges, miközben ez a lehetőség sohasem tűnhet bizonyosságnak. Más szavakkal: a kacérság a közösülés kötetlen ígérete." Ez tetszik!

" Az ember élete egyszeri, ezért sohasem fogjuk tudni megállapítani, melyik döntésünk volt jó és melyik rossz. Az adott helyzetben csak egyszer dönthetünk, s nem adatott meg nekünk egy második, harmadik, negyedik élet, hogy különféle döntéseinket összehasonlíthassuk."

" Einmal ist keinmal. Ami csak egyszer történik, mintha meg sem történt volna." ;)

" Az emberi idő nem körben forog, hanem egyenes vonalban fut előre. Ez az oka, hogy az ember nem lehet boldog, mert a boldogság az ismétlődés utáni vágy."