Pattognak a cserebogarak az ablakon, amikor ezt írom. Nem adják fel, rendületlenül próbálkoznak, hogy bevegyék az üveg mögötti fényes világot. Én pedig ülök és pihentetem a lábam, magam, mindenem.
Minden rosszban van valami jó. Például a szombati baleset. Összetört az autóm, így a munkahelyemre gyalog járok, tanítani pedig biciklivel. Most jövök az első ilyen utamról. Az idejét sem tudom már, hogy mikor ültem utoljára bicajon. Most hihetetlenül jól esett. Kiszellőztettem a lelkem, megmozgattam a testem. A hűvös, józanító levegő cirógatta az arcomat. Több lett az energiám, pedig nem ez lett volna a törvényszerű. Most állok majd neki pakolni, rendet rakni, élni az életem, mielőtt egy újabb nap kezdődik.
Jóéjt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.