Mi alapján méretik az ember? Munka, vagy szerelem? Ki lehet kategorikusan jelenteni, hogy akinek megvan a munka és a párkapcsolat, a boldog ember mintaképe? Csak ők lehetnek boldogok? Nekik le kell nézniük azt, aki ugyan nem sokáig, de azt csinálja, amit szeret, utazgat, mert ez minden álma és egyik napról a másikra él, mert megtehetni, szeretni pedig szabadon szeret?
Ha be is bizonyosodik, ha így is van, hogy csak az nyerhet, akinek mindene megvan, miért kell ezt a másik képébe dörgölni? Vagy miért úgy, ahogy én kaptam? Talán pont azért, mert ugyan mindene megvan, de egy valami hiányzik. A boldogság? Lehet. De az biztos, ezzel vagyok több, egy kicsit.
Lehet boldognak lenni, nem csak egyedül, nem csak munka nélkül. De talán úgy lehet boldog valaki, ha másokat is azzá tesz. Nem pedig lerombolja az önbecsülésüket, főleg nem, ha barátnak mondja magát...
Igen, nagyot csalódtam egy barátban, aki azért tart engem értéktelen embernek, mert nincs még diplomám, állandó állásom és rendes kapcsolatom. Én mégsem érzem magam kevesebbnek ezáltal, de többnek sem. Én csak jól érzem magam. És ennyi nekem bőven elég.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.