Már megint mibe keveredtem? Azt mondják, sötét verem, nekem mégis világosságot hozott az életembe. Helyére kerültek a dolgok. A múlra rácsuktam az ajtót.
Múlt hétvégén Bielefeldben voltam, Németországban. Pár hete még nagyon vártam az utazást, de amikor végre ott voltam, alig vártam, hogy hazaérjek. Valaki miatt akartam utazni, de más miatt vágytam haza.
Most épp minden szép és a lét könnyű. DVDzünk, vagy lemegyünk a Kamrába, vagy épp sétálunk egyet az esőben, Vele minden édes és legfőképpen vicces. És amikor beázik az Astrán a központi zár... :)
Ott volt a fal, amit magam köré emeltem, nem akartam beengedni senkit, pontosabban csak azt, akit a listám alapján a legmegfelelőbbnek tartottam. Aztán jött Andris és a kérdés: Szóvak, karate? A listát eldobtam, no meg az agyamat is. Újra képes vagyok megbízni valakiben és elfogadni magam valaki szemén keresztül. Rég volt ilyen, jó, hogy vagyunk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.