Vándorlásaim

 Gondoltam megemlítek közülük néhányat. Nagymamám idén 86 éves. Joggal hihetnénk, hogy a főzési, életvezetési tanácsait készülök megosztani, de nem! Mert Mama ennél sokkal vagányabb nagyi! Olyan, aki 85 évesen bevállal egy sivatagi dzsipes túrát, vagy aki elmegy bulizni a kispesti búcsúba (sört a táskába és mehetünk), vagy akár csak szórakozásként megmássza a budai várat a sánta barátnőjével, vagy aki rezzenéstelen arccal megkérdi tőlem, hogy jó-e a barátom az ágyban, de a spanyol rendőrök is csak azért viszik be az őrszobába, hogy az illegálisan árult kézimunkáiból a benti kollégáknak is jusson. Egy tündér.

 Emellett persze megvannak "előírásszerű" Nagyi-Tulajdonságai is, főz, süt, befőz, pörög egész nap, horgolgat (néha pedig horkolgat), nézi a világ legcikibb sorozatait és jótanácsokat is oszt. De a legmókásabb mégis akkor, amikor csöngetnek.

 Kikukkant az ajtó melletti ablakon. A postást messziről felismeri már, a számlásokkal is jól kijön, de van egy két fura fajzat, akikre megvan a saját módszere. Példaként Jehova tanúi. Elég egy pillantás és legyintve fordul el az ajtótól: Jehovák, én ugyan nem nyitom ki. Mire megkérdem; honnan tudod? Erre ő: két nő, kezükben szatyorral, vajon mit akarhat? És valóban, a meg nem válaszolt csengetés után már koppan is a színes kis ismertető a postaládában. Vagy a kéregetők és árúsok leszerelésére szolgáló taktika! Kimegy, megáll a lépcső tetején, végighallgatja a monológot (vagy nem, ha épp aludt és nincs rajta a hallgatója), majd angyali mosollyal, kezét dörzsölgetve ezt mondja: "Édeském, én csak a bejárónő vagyok itt, én nem tudok mi'csinálni." Ha hősünk erőszakos, és kéri a ház urát, hát Nagyi csak ennyit szól: "Most nem érek rá, meg kell etetnem a kuvaszt." Ez mindig beválik! És persze ugyanez a reklám-ügyben telefonálókkal is.

 Az én Nagyimtól rengeteget lehet tanulni! A főzéstől a szerelmi életen át egészen a bulizásig. Mert ilyen az én Nagyim, Szuper!