Ülök a kanapén, a gépem az ölemben, a lábam már zsibbad, de nem érdekel. Csak újra és újra megnyomom a play gombot a YouTube-on és végigjár az a bizsergető érzés, amit akkor éreztem, amikor együtt hallgattuk ezt a számot. Ugyanúgy, mint akkor, minden egyes újrakezdéskor egy könnycsepp szökik meg a szememből. Aludnom kellene, vagy válaszolnom az smsedre. De amit leírnék, arra nem elég 300 karakter, nem elég ez a blog, talán nincs is rá elég és megfelelő szó. Egy ölelés, egy érintés, ami csak Neked szól. Lehet az akármilyen apró és jelentéktelen, de a miénk.
...most éppen kottákat keresek az interneten, de persze mindnek csak az első oldala van meg, csak az intro. Egy teljes album kottafüzete 5600 Ft. Erősen elgodolkodtató. Tudok még zongorázni egyáltalán? Mindenesetre gondolkodom rajta, mármint a kottafüzeten! :) Addig is Jamie Cullum. Jóéjt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.