HTML

Vándorlásaim

Országutak, a lélek útjai, útkeresés, útbaigazítás. Utazásom a NagyVilágban.

Címkék

álom (2) budapest (3) cannes (1) coelho (2) éjszaka (2) érzem (12) fehér (4) film (1) freiburg (1) haruki (1) könyv (8) leo (3) magány (2) marci (1) merle (1) mika (1) murakami (1) omen (1) pillanat (2) próza (1) sors (1) szmogriadó (2) utak (1) utazás (3) vers (2) woody (1) Címkefelhő

Friss topikok

  • Csigababa: Egy kis öröm az ürömben: kb egy héttel az eset után kapom az iwiw üzenetet: egy kedves jóakaró meg... (2010.01.02. 23:43) Meglopva
  • Csigababa: @Mika:): Szia! :) Köszi a kommentet! Valóban, nem számít, hogy kihez/mihez vonzódik, egy egyénisé... (2009.10.29. 15:45) Mika
  • Csigababa: Gratulálok! :) A miénk még csak most épül-szépül, karosszériást keresünk éppen. Hobbi? :) (2009.03.15. 12:33) OT
  • Csigababa: Büszkén jelentem, 6 pipa! ;) (2009.01.09. 16:25) Lista holnapra
  • Csigababa: Tessék, most már lehet "kommentezni", Mindenkinek! :P (2008.10.26. 12:14) Oldtimer Show

Linkblog

2009.07.18. 22:12 Csigababa

The worst day ever

 Ha versenyt rendeznének huszonnégy leélt évem legrosszabb napjai között, a jelenleg még tartó 24 órám jó eséllyel indulna az aranyéremért.

 109 km/h szél, eső = az áruda romokban, az üvegházon kívül semmi nem áll, asztalok felborulva, fák kicsavarva, kár ameddig a szem ellát.

 Pedig a délelőtt még olyan volt, mintha a tengerparton nyaralnék, volt napsütés, 40 fok, sós lé (csorgott a szemembe), homok (a vermelőt gyomláltam).

 Mindezek mellett még Párom sincs mellettem ma este (és még egy hétig nem), pedig vágyom a dícséretre, mint egy csaholó kutya, vágyom egy kedves szóra, egy simogatásra. Egy hétig megkaptam, megszoktam. Ezért most kivételesen fáj. De össze kell szednem magam, és lelket kell lehelnem Kedvesbe, aki szintén érdekes napot tudhat maga mögött, ki kell mondanom, hogy minden rendben, pedig nagyon nem, erősnek kell maradnom, de nőnek is, még fűrésszel a kezemben is. Nehéz, de végül olyan, mint a fény az alagút végén: az érzés, hogy meg tudom csinálni; a felismerés, hogy már meg is csináltam. 

 De azért, legbelül, nagyon mélyen egy kicsit fáj, hogy nem borulhatok Andris nyakába a nehéz nap után... Fájdalom? Inkább irigység, szomorúság, gyarló érzések és gondolatok kavarognak bennem, ha Andris itt lenne, minden sokkal könnyebb lenne. De Ő most edz és jól érzi magát. Én meg rosszul, hogy ilyen nehéz elengednem Őt, hogy ennyire önző vagyok. Egy olyan napon, amikor mindkettőnknek csak egy naaaagy ölelés hiányozna...

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://vandorlasaim.blog.hu/api/trackback/id/tr641253843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása