Hiányzol Régi Te! Tőled mindig kaptam smst este, elalvás előtt. Mindig Te mondtad elsőnek, hogy hiányzom, és hogy szeretsz. A Te szemedben mindig ott volt a pajkos csillogás. Mindig Te öleltél át engem.
Hiányzol. Persze, azóta én is változtam. Tanultam is ezekből, de még mindig szeretem, ha viccelődsz velem reggel az ágyban, vagy megnyugtatsz egy öleléssel és a hajamba suttogott szavakkal. De most már én is adni akarok, jobban, mint előtte.
Furcsa ez az egész. Én csak annyit adhatok, amennyi erőt Tőled kapok, Te pedig csak abból építkezel, amit belőlem nyersz. Ezért kell jó szorosan ölelnünk egymást, hogy ne dőljünk el.
Minden bekezdés egy újabb gondolat, viszont minden gondolat ugyanoda vezet: Hiányzol Régi Te, de megelégszem Veled is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.