Hát borzalmas volt... Levélben szimpatikus, 10 évvel idősebb, ezek alapján egy határozott fellépésű, értelmes fiatalembert vártam volna.
Ehelyett kaptam egy zárkózott, szégyenlős, kicsit sem érett fiút, aki 3 óra beszélgetés alatt sem volt képes a szemembe nézni, de még rám se. Komolyan, a vége felé már én próbáltam a tekintetébe kerülni, ő meg bújt el előle, tiszta fogócska.
Nem egyszerű normális értékrenddel rendelkező, nem sérült, nem frusztrációból falat építő pasit találni, akinek még neadjisten munkája is van, és el is lehet vele beszélgetni. Ismét kezdek oda jutni, hogy elég. Hogy én aztán többet nem. Meg hogy lesz, ami lesz (fáj, igen, hogy végül csak igazad lett, kedves Dezső...). Az élet élvezetére sincs időm új munkám mellett, szóval marad, ami most belefér: véletlen találkozások, rövid emailek és soksok barát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.