Szombaton volt a legszebb idő a héten, előer örültem, hogy majd gyorsan letudjuk az ILO meetinget és mehetünk is a jacuzzi-gyűlésre, de sajnos ilyetén reményeinknek lőttek. Ehelyett végigültem egy tartalmas, de végletekig unalmas (sorry) ILO meetinget, kettőtől valahogy úgy este hatig. Szó se róla, hatékonyak voltunk, de a végére már mindenki elég megviselt volt. Jól jött az a két-három óra amennyi még volt az utolsó közös vacsoráig.
Ismét egy jó hangulatú étterembe mentünk, finomat ettünk, olcsón, jó borral, melynek hatásai hamar mutatkoztak a társaságon (vagyis, a magam nevében beszélek, rajtam, de ez nem nehéz...). Mindez után Alex egy szórakozóhelyre vitt minket, a szívem mégis máshová húzott, így viszonylag hamar elköszöntem a többiektől. Hosszú éjszakám volt, mégis mennyire rövid...
Másnap pakolás rohamléptekben, és valóban, ilyen trehányul még életemben nem pakoltam be, szégyelltem is volna magam, de mivel a cipzárt sikerült összehúznom, semmi nem árulkodott hanyagságomról! :) Ahogyan besakkoztuk a sok csomagot a kis csomagtartóba...hát, a tetris feltalálója is megirigyelt volna minket. Könnyes búcsú, etc és irány Olaszország. El kellett jutnunk a Garda tóig, ott volt ugyanis az aznapi szállásunk. Mivel csekély 2-3 órát sikerült mélyalvásban töltenem az előző éjjel, így kimentettem magam a vezetés terhe alól (saját érdekükben). Délutánra meg is érkeztünk, az előörs által lefoglalt szállás egy, a Garda tó melletti faluban lévő szőlőgazdaságon volt. Tipikus olasz "Agroturismo", vagyis, bővítsd és pofozd ki a tanyádat, rendezz be néhány szobát és egy picinyke éttermet és add ki jó pénzért. Főszezonban az ilyen helyek fél évre előre elkelnek, a családias kiszolgálás és a gyönyörű környezet miatt, valamint, ezek a kis falusi turizmus láncolatába kapcsolt tanyák mindig közel vannak valamilyen turisztikai látványossághoz, vagy nyaralóhelyhez.
Egy szó mint száz, jó helyünk volt, saját pezsgőborral vártak minket a fiatal házigazdák, majd Péterrel körbesétáltuk a szőlőt. Termékeny séta volt, megvitattuk az előző hét eseményeit, határozatait, sőt terveket szövögettünk egy közös együttműködés reményében. Este megcéloztunk egy falusi éttermet, mennyei tortellinit ettünk, hozzá jellegzetes savas fehér tájbort...nem mondom, élni tudni kell! :) Éjjel nyitva hagytam az ablakomat, hagytam, hogy a friss levegő átjárja testem, lelkem, gondolataim. Az elválástól búskomor napom után mosolyogva aludtam el.
Hétfőn korán reggel, még csípett a hajnal. Aludtam eleget, jó ágyban, reggel mégis elég szűk résen át néztem a világot. Az út több mint fele még hátra volt. Felváltva vezettünk, hárman csajok, Péternek cári dolga volt, olvasgatott-aludt. Talán azért is értünk haza viszonylag hamar, mert amikor Péter elbóbiskolt, megengedtük magunknak, hogy kicsit jobban nyomjuk a gázt. A sötétedés már Budapesten ért utol bennünket.
Itthon még időt szakítottam az elmaradhatatlan élménybeszámolóra, majd bezuhantam az ágyba, fel sem keltem másnap délig! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.