Legalábbis, légüres térben lebegek, már két napja. Semmi kapaszkodó, csak vagyok. Van időm gondolkodni, mérlegelni, ez jó. De van, amiben egyedül nem lehet dönteni.
Furcsa, mindezek elelnére élvezem ezt az állapotot. Nagyon rég voltam ennyire szabad. Élvezem a felelősséget! Mondja még valaki, hogy nehéz az űrhajósok élete! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.