Úgy tűnik bírom a felfüggesztettet. Hozzá kell tennem, csak azért, mert már majd' kibújok a bőrömből a hétvége miatt! Igen, még úgy is rettenetesen várom a győri utazást, ha tudom, nem kis meccseket kell majd lejátszanom LEO-n belül (is). Várom, hogy újra lássak sokakat, várom a bulikat is, de még hogy! Várom a borkóstolótól ellazult beszélgetéseket, a party fergetegét, az álmos izgalmat a szombati konvención, a közös ötleteléseket, nevetéseket. Várom, hogy új embereket ismerjek meg. Talán még ennyire nem is vártam OLTot.
Ha már itt tartunk, várom az utána következő heteket is, a váratlan utazásokat, amikről majd mind beszámolok blogom digitális hasábjain, várom Szegeden a LEO tagtoborzó előadást, novemberben utazom Nyíregyházára, december 6-án lesz az első LEO-Bál, majd egy nagy utazás, Zürich...
Vágyom a mozgásra, fizikailag, távolságilag, kilóméter ügyében, az életben. Vágyom, ahogy zajlik az élet körülöttem és velem! Hagyom magam, vigyen amerre jónak látja, sodródom, de közben megragadom a lehetőségeket. Élek. Most kezdem csak felfogni mit is jelent ez. Carpe Diem. Találkozzunk Győrben! Végszó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.