Vándorlásaim

 Mint a jégcsap. Tegnap átfagytam kívül; belül már egy kicsit fagyos voltam pár napja-jégpáncél a szívem körül (így próbálom védeni magam, szinte már mondhatni szokásos...). A félórás kocsiút, maximális hőbefúvással, majd egy forró zuhany és utána a fűtőtesthez bújás sem volt elég, hogy kiengedjek (kívül).

 Forralt bort árultunk, valamint volt ott néhány CD is eladásra várva, nem is tagadom, válogattam. A legjobb darab, amire rábukkantam, egy Brian Adams CD, nevezetesen a "Waking up the neighbours". Hazafelé már az új szerzeményem szólt a kocsiban, az ismerős hang még sosem hallott számai kicsit olvasztottak a szívemen, ha a testem fagyos is maradt.

 Pár könyv is volt a kínálatban, persze, hogy ott is találtam magamnak valót, mégpedig egy portrégyűjteményes képeskönyvet. Nem akármilyen portrékról van szó, a könyv múlt század eleji fénykép-ősöket mutat be, leírja a fényképész és -ha ismerjük- a modell történetét is. Ajándéknak szántam a könyvet, de annyira érdekes, ogy igyekszem majd úgy intézni, hogy családon belül maradjon! :) Könyvek... de hisz ismertek, belőlük sosem elég! Ezért is ajándékozok gyakran könyvet. Igen, idén is, nem csak ezt. Vettem egy másik könyvet is, egy érdekes könyvet egy érdekes fickónak. Kíváncsi vagyok... :) Magamat is meg szerettem volna lepni egy Stephenie Meyerrel, de még nem, most vizsgaidőszak... olyan nehéz megállni! Az antikváriumban, ahol a másik könyvet vettem, ott mosolyogtak rám a polcon a régi-új Fable könyvek is. Erős próbája volt az akaraterőmnek.

 Várom a szentestét. Vágyom látni szeretteim arcát, amikor meglátják a nekik szánt ajándékokat. Szeretnék utána friss hóban elsétálni az éjféli misére. Szeretnék mindezek után mosolyogva elaludni. Drukkoljatok.