Ma fentfelejtődtem a villamoson. Odatapadtam az ablakhoz, könyököltem és nem tudtam elszakítani magam a képtől. Az esti Budapest. Az esti emberek, az esti történések. Mágnes volt, én pedig tudvalevőleg vasból vagyok. Rég bámultam már ilyen jót. Hát igen, hiába, igazán jólesőt bambulni csak kifacsart lélekkel lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.