Életem második munkanapja! Be kell vallanom, büszke vagyok magamra, mint ezelőtt ritkán. Végre tudom, hogy a cafeteriaban nem lehet cappuchinot kapni, hogy a repi csoki a legédesebb és hogy a déháeles fiúk a leghelyesebbek! :)
Hazafelé még beugrottam egy barátnőmhöz (szintén zenész) hivatalos dolgok ürügyén, majd hazafelé vettem az irányt. Annyira beletemetkeztem a TimeOut olvasásába, hogy rossz buszra szálltam, így kisebb kerülővel, és másfél órával a tervezett hazaérkezés után sétáltam a következő megálló felé. Ekkor megláttam két dülöngélő lábat. Egy részeges villanyoszlop lábait. A hold és a saját fénye úgy játszott a rozsdás oszlopon, mintha a vas szerkezet életre kelt volna. El is felejtettem minden kellemetlenséget, fülmben zúgott a jazz és végigvigyorogtam az utat hazafelé.
Gyógyulok. Visszatért a képzelőerőm. Isten hozott!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.