Mély veremből elég egy is, én rögtön kettőt is találtam. Félelmetes feketeség, még egy apró fényfolt sem látszik. Két fekete verem, koromsötét, én pedig zuhanok beléjük. Mit zuhanok, ugrom. Ugrom, pedig érzem, végtelen mély. Hollófekete verem. Nem is, VARJÚfekete. Nyugtalan, de nem pislog.
Visszakaptam. Újra képes vagyok rá. Újra belezuhanok első látásra. És megint a rosszba, megint a legmélyebb verem legeslegmélyére vetem magam, önként, fogolynak.
A szempár nem ereszt. Sose láttam még két ilyen fekete gömböt, amik mégis lángolnak a sötétben. Tétován sétáltam haza, mintha egy álomból ébredvén egy újabb álomba estem volna. Álom, szerelem, whatever. Az alma, a piros valóban alaposan be van csomagolva, és csak a végén vesszük észre, mikor már az egészet befaltuk, hogy ez volt AZ alma. Nem más ez az élet, Dark Play.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.