Vándorlásaim

 Épp végeztem az egyikkel. Chuck Palahniuk: Cigányút (Choke).

 A szerzőről annyit érdemes tudni, hogy az Ő -hasonló című- regénye alapján készült a Harcosok klubja című mozi. Talán ezzel többet is kndtam a kelleténél?

 Amikor elkeztem a könyvet, 5 oldal után azt éreztem, hogy kidobom a taccsot. 10 után kíváncsivá tett. Pont, amikor eléred azt a pontot, hogy na jó, leteszem, akkor jön egy olyan fordulat, hogy magadban megfogadod, csak még egy fejezetet. És kilvasod a könyvet 3 nap alatt. Mert a végére áll össze A KÉP. Persze, itt ne hatalmas katarzisra várjunk, erkölcsi tanulságra meg főleg ne, de kapunk néhány pofont, elmosolyodunk néhány olyan igazságon, amit nem sok ember mer megfogalmazni, még kevesebb kimondani.

 A könyvet összefoglaló idézeteket a legutolsó oldalakon találtam meg, legalább is számomra ez jellemzi legjobban ezt a 300 oldalnyi (ön)kritikát.

" -Azt akarom, hogy ne fogadd el késznek ezt a világot -mondta Anyu- Találd ki magadnak. Találd ki, hogyan kell megteremteni saját valóságodat. A saját szabályaiddal. Szeretnélek erre megtanítani."

" Úgy is eltölthetjük az életünket, hogy a világ mondja meg nekünk, kik is vagyunk. Épeszűek vagy őrültek. Szentek vagy szexmániások. Hősök vagy áldozatok. Rábízhatjuk a történelemre, hogy eldöntse helyettünk, jók voltunk vagy rosszak.

Engedhetjük, hogy múltunk határozza meg a jövőnket.

Vagy akár magunk is dönthetünk."

 Nem teszek javaslatokat, olvassa el, aki szeretné. Én egy városi legendákkal foglalkozó oldalon (www.urbanlegends.hu) olvastam (amiről pedig egy újságban olvastam) a könyvről és megtetszett. Nekem néha kell egy kis ilyen is, nyitottnak vallom magam. Ez most is beigazolódott, alapvetően tetszett a könyv, de mondjuk azt nem érzem, hogy ha kimaradt volna az életemből, akkor összedől a világ. Egyszer érdekes volt.